Legedi László István furulya és táncoktató

   Legedei-László István Moldvában, Bákó megyében lakó csángómagyar zenész, hagyományőrző, aki több fafúvós hangszeren is játszik: furulya, kavál, tilinkó, síp, duda, szájhharmónika. 1948 augusztus 02-án Klézse község Alexandrina nevezetű részében született, s mindmáig ugyanebben a faluban, de annak Buda részében lakik. Három gyereke közül a fiú Pesten, a nagyobbik leány Olaszországban él és dolgozik, és a kisebbik pedig a MCSMSZ alkalmazatja.

    A klézsei iskolában hét osztályt végzett, majd három évig asztalos szakmát tanult Comanesti városban. Később esti iskolában végezte el az általános iskola utolsó három osztályát, mindezeket románul. Iskolán kívül (saját maga, vagy másoktól) tanult meg magyarul írni és olvasni. Tanítványainak magyarul magyarázza furulyázás titkait.

    Őmaga nagyon korán kezdett furulyázni tanulni, majd később a többi, már említett hangszereken. Édesapja jó furulyás ember volt. Annak idején szinte csak a fiúk furulyáztak, s édesapja őt vette ölbe négy leánytestvére helyett, s kezdte furulyázni tanítani. Mire iskolába került, egész sok éneket ismert, ezeket énekelte és játszotta is valamelyik hangszeren.

    Az évek teltével is családot alapított, s a mindennapi munka mellett nemigen marad ideje szórakozásra, de saját maga szórakoztatására, lelke nyugtatására mindig talált időt, hogy használja hangszereit. A hetvenes évek vége felé néprajzkutatók felfedezték és számos román majd erdélyi magyar előadásra meghívták. Szinte azt lehet mondani, hogy a magyar zenei köztudatba Legedi László Istvánon és barátján, Hadaróg Andráson keresztül jutottak el a moldvai magyar dalok. De nem szabad elfelejteni, hogy ők voltak az első furulyaoktatók

    Több CD is meg jelent Legedi László István gyűjtéséből és bizony Petrás Incze János munkája vagy Domokos Pál Péter gyűjtései nem maradatok volna fenn, ha olyan emberek, mint Legedi László István ezeket nem ismerték

és játszották volna élőben is.

    Jelenleg Legdei István több mint három éve a Szeret-Klézse Alapítvány alkalmazottja és furulyázni tanítja az érdeklődő gyermekeket.

István hitvallása szerint "A zenét nemcsak szeretni kell, hanem ki kell emelni az igazi valóságra". Ő ezt nemcsak vallja, hanem tesz is érte, lelkesen oktatva a fiatalokat, örömmel adja át nekik tudását. Korábban teljes fizetését magyar állami pályázatokból tudta fedezni Alalpítványunk, azonban mára ezek a felére csökkentek. De két magánszemély adományaiból ki

tudjuk egészíteni, hogy munkájához kellő körülményeket tudjunk biztosítani.

     Nincsen népzeneifesztivál vagy nagyabb bál, például a budapesti Csángó Bál, hogy ne lenne annak főszereplője.

 -Nem szeretem a politikát -szokta mondani-, de azt amivel a Jóisten megajándékozott, azt szeretem és szeretném rá megtanítani a gyerekeket is.

    A Szeret-Klézse alapítványon belül ma már van két furulyaegyüttese, akik a Klézsei Hagyományörző Körnek tagjai.

 Számos országban fellépett már, s nagy sikerrel ismertette meg hallgatóságával moldvai zenénket. Fellépett már Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Finnországban valamint az Európai Unió székhelyén,

Bruszelben is.

     Megkérdeztem tőle, mi a legnagyabb öröme az életben? Egy darabig nem válaszolt, majd megállt és azt mondta:

-Köszönöm a Jóistennek, hogy megérhettem ezeket a napokat és nemsokára nyugdíjas leszek. De még nagyobb örömömre van az, hogy a klézsei gyerekek tovább vihetik zenei kultúránkat. Ameddig erőm lesz, mindig tanítani fogom a

gyerekeket.

                                                               A Jóisten segítse őt ennek megvalósításában.

Aki pedig kíváncsi lett rá, és a zenéjére, nem kell mást tennie, csak utazzon el Klézsére!