Domokos Pál Péter

Domokos Pál Péter

Domokos Pál Péter tanár, néprajzgyűjtő, a moldvai csángómagyarok „vándorapostola”, azok közé az emberek közé tartozott, akik nem úgy hagyták itt ezt a világot, ahogyan találták.
1901. június 28-án született a Csíksomlyó melletti Csíkvárdotfalván. Elemi és középiskoláit is ott végezte, a tanítóképzőt azonban félbe kellett hagynia az 1916-os román betörés miatt. Az egész család Debrecenbe menekült, de amint megkapta oklevelét, hazament, s Csíkkarcfalván, majd a Hunyad megyei Vulkán községben kántorizált. 1923-tól Budapesten elvégezte a tanárképző főiskolát, majd mint matematika és ének-zene szakos tanár a csíkszeredai tanítóképzőben lett segédtanító.
A hatóságok azonban – arra hivatkozva, hogy budapesti oklevele nem érvényes – eltiltották a tanítástól. Ekkor került kezébe Bartók Béla írása arról, hogy a zenetudósok nem ismerik a Bákó környékén élő csángómagyarok népzenéjét. Érdeklődése ekkor fordult a Moldvában élő csángó népcsoport felé. Bejárta a moldvai tájakat fényképezőgéppel, fonográffal, jegyzetfüzettel, de nemcsak térben, hanem időben is utazott, s föltárta a moldvai magyarság múltját, végigkövette keserves sorsukat a XIII. század elejétől, amikor az első magyar csoportok megtelepedtek ezen a tájon.
1931-ben ismét tanítói álláshoz jutott Kézdivásárhelyen, de a román hatóság két év múlva ettől a lehetőségtől is megfosztotta, s 1933 – 1935 között Gyergyóalfaluban volt kántortanító. 1936–1938-ban az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség titkára, 1938-ban az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja, 1938– 1940-ben az Erdélyi Püspöki Tanítói Önsegélyzô gondnoka, emellett az Erdélyi Egyházmegye tanfelügyelője, 1940–1944-ig a Kolozsvári Állami Tanítóképző igazgatója. 1943-ben magyar néprajzból doktorált.
1944 őszén el kellett hagynia Erdélyt, s egy ideig a budapesti Népjóléti Minisztériumban igyekezett a hadirokkantak sorsán segíteni. A kummunista hatalomváltás után Domokos Pál Péternek már nem volt helye a közigazgatásban. Választott népével, a csángókkal való azonosulásként elköltözött a Baranya megyei Szárászra, ahová a második világháború során moldvai csángómagyarok települtek. Itt segítette magyarul írni-olvasni nem tudó csángó népét, közben följegyezte a Moldvából érkezettek népzenéjét, népmeséit. Klézséről Dávid Illésné, Demse Dávidné, Máris György voltak a legkedvesebb énekesei. Ám a diktatúra innen is elüldözte, s 1951-ig a csepeli Kislakásépítô és a Duna–Tisza-közi Öntözô Vállalatnál dolgozott segédmunkásként. 1951-től ismét taníthatott: a Viola utcai általános iskola, a József Attila Gimnázium, majd nyugdíjazásáig a Kaffka Margit Gimnázium matematika-fizika és ének-zene tanára. 1988-tól megkapta a társadalomtudományok (néprajz) doktora fokozatot.
Nyugdijas évei alatt számos könyvben tette közzé a moldvai magyarokról gyűjtött ismereteit. A legfontosabbak a Csángó népzene három kötete; az „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." (Kájoni János: Cantionale catholicum és Petrás Incze János: Tudósítások. Okmánytár); A nemzetek és vallások története Romániában (angolul és németül is); Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal; Ioan Ferenţ: A kunok és püspökségük fordítása. Kiadta Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő verseit. 1987-ben és 2001-ben pedig megjelent a Moldvai magyarság című munkájának két újabb kiadása.
Az igazi tudós egyéniség egyebek között arról ismerszik, hogy mindig talál magának új feladatot, felfedezni valót. Domokos Pál Pétert is ez a magatartás jellemezte. Ahogy a moldvai csángó népzene hiányos ismerete felkeltette érdeklődését, azzal a felelősséggel fordult a XVIII. századi hangszeres magyar népzene, a XVI. századi magyar nyelvemlékek, vagy a magyar moreszka tánchagyomány európai párhuzamai felé.
Ám energiája, szíve és lelke továbbra is elsősorban a moldvai csángó magyarságé maradt. Kettős feladatot érzett bennük. Látta, hogy az a hagyományos népi műveltség, amit a Kárpát-medencén belüli magyarságtól elzártan, idegen nyelvű, vallású és kultúrájú nép között élő csángómagyarok őriznek, az a magyar művelődéstörténet legarchaikusabb rétegét jelenti, aminek feltárása és bemutatása tudományos és kulturális szempontból egyaránt fontos, és nem is csak a magyarság, de az egész emberiség gazdagodására. Ezért kereste következetesen és tette közzé azokat a balladákat, egyházi énekeket, amiknek szövegeit múlt századi vagy azelőtti lejegyzésekből ismertünk ugyan, de dallamát már csak a moldvai csángók őrizték meg. Ezért becsült meg és foglalt tanulmányba minden olyan magyar szót, amit a Kárpát-medencén belül már csak régi kódexek, szójegyzékek őriznek, de a csángók ajkán mind a mai napig elevenen él. Ennek a rendkívül becses művelődéstörténeti kincsnek a megismertetését tartotta legfonttosabb feladatának. De mint erdélyi születésű, húsz éven át kisebbségi sorban élő embernek, észre kellett vennie a moldvai csángó magyarok történelmének másik tanulságát: azt, hogy a hivatalos román nemzetiségi politika olyan múltat hazudik a csángómagyaroknak, amilyen jövőt szán nekik. A népéért felelőséget érző Domokos Pál Pétert mélységesen felháborította ez az igazságtalanság, s szinte szükségszerűen került szembe a magyarság érdekeit semmibe vevő kommunista diktatúrával.
Domokos Pál Péter életén és halálán tűnődve fel kell ismernünk a gondviselés igazságosztó erejét. Milyen „mennyei jóvátételi bizottság” rendelt a magyarság legnyomorultabb életű, a testvéreitől leginkább magára hagyott népcsoportjának éppen ilyen embert, aki felvállalja őket nemcsak csodálatos dalaikkal, szépséges viseletükkel, kincseket rejtő beszédjükkel, hanem elesettségükkel, szenvedésükkel együtt, s erre teszi föl az életét! De gondoljunk arra is, hogy mert Domokos Pál Péternek megadatott a pátriárkai életkor, valósággal túlélte a magyarság fő ellenségeinek egy részét, és amikor eltávozott közülünk, munkájának túlnyomó része betakarítva, könyvekben, folyóiratokban megjelenve maradt utána. A legnagyobb boldogsága az volt, amikor a pápa magyarországi látogatására érkező több mint ezer moldvai magyar számára a Szent István Bazilikában bemutatott misén üdvözölhette szeretett csángóit. Csizmásan, székely harisnyában, sujtásosatillában beszélt hozzájuk, figyelmeztetve őket a hagyományukhoz, nyelvükhöz, magyarságukhoz való ragaszkodás fontosságára.
Domokos Pál Péter úgy ment el közülünk, hogy tanítványok, követők egész hada kapta fel a kezéből kiesett kardot s vakolókanalat. Negyven évvel ezelőtt talán egy tucat ember sem volt Magyarországon, aki ismerte volna a moldvai csángók sorsát és értékét. S ma, az Ő munkája eredményeként százak és százak törődnek velük, s egy csángóföldi árvíz károsultjainak, vagy az erdélyi magyar iskolákban tanuló csángó diákoknak a megsegítésére ezrével mozdulnak meg az emberek.
Nem! Domokos Pál Péter nem úgy hagyta itt ezt a földet, ahogyan találta!

Halász Péter

Domokos Pál Péter - A csángók vándorapostola >>>>>>>

Domokos Pál Péter és Lakatos Demeter >>>>>>>

Domokos Pál Péter királysága >>>>>>>

Honlap | e-mail | Webmester